Tegnap kiderült, hogy megtalálták a régi blogomat. Nagyon kikkészültem, mert hát... igen. Írtam nagyon ronda dolgokat, amiket nem lett volna szabad. Ha ezt is megtalálja valaki, akit így megsérttem, akkor attól bocsánatot kérek. Nem kezdek el magyarázkodni. Egyszerűen hülye vagyok/voltam és dühös. De mostmár megint rájöttem, hogy nekem nem nagyon van helyem sehol. És tegnap egyébként is hármastul jött a baj. Először az msn messengeremet kellett újratelepíteni. Nagyon ki voltam, mert egyik setup se volt jó amit letöltöttem. És már annyira kikészültem attól, hogy a másik, régi msn-emen rámírtak, hogy megtalálták a blogom. Úgyhogy kikapcsoltam mindent, mert muszáj volt lenyugodnom és kisírnom magam-- ahhoz képest az egész hátralávő estét végig bőgtem. De ez másik történet. Vagyis ugyan ez, csak ez már magánügy. És fura módon ettől készültem ki legjobban. Ma reggel úgy ébredtem, mint még soha: amint eszembe jutottak a tegnap esti dolgok egyszerűen nem akartam felkelni. Ott sem akartam lenni. Mert általában csak azt érzem, hogy nem szeretnék felkelni, de most nem akartam. Aztán amint beértem a suliba és leültem a helyemre elkezdett rázni a hideg. És az volt a pech, hogy kémia volt az első óra. És nem volt itt a cuccom. De legalább nem írtunk dogát. Matekon, a második órán ,viszont igen, és az is rátett, hogy szerkeszteni kellett... És remegett a kezem. Elkéreckedtem az Ofőmtől, mert ő a matek tanár, és szerintem falfehér lehettem akkor már. De azthiszem most újra rátaláltam az igazi valómra, aminek maradnom kellett volna.  Mivel más lettem. Mert a "Pokoli Hármas" előtti év inkább visszatérés volt a nagyon- nagyon régi életemhez. Amikor még olyan voltam mint a többiek. És utána jött az a három év amikor kiközösítettek és utáltak. De elviseltem. De most visszafogadtak. És most ha újra utálnak, inkább tegyék. Elfelejtettem a fájdalmat. És ez nem jó. Úgyhogy! A Dokinál ültem 2 órát, mire behívtak. És elvileg csak egy enyhe náthám van. De én tudom mitől lettem beteg. Mert tegnap este a 23 °C fokos szobában remegve fáztam. Belebetegedtem a hármas tételbe...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.